Szerettem volna szebb címet adni ennek a fejezetnek, de a fenti cím jellemzi legjobban az alábbi esettel kapcsolatos hozzáállást a szóban forgó szolgáltató cég részéről. 

Ha szalonképesebben szeretnék fogalmazni, akkor talán az lehetne, hogy “A rendszer, ahol kódolva van a konfliktus”. 

Az eset velem történt meg, ezen sorok papírra vetése előtt napokkal, így nem tagadom, hogy személyes érintettségem okán valószínűleg némileg elfogult vagyok, viszont ebben az esetben nem kell megerőltetnem magam, hogy az ügyfél helyébe képzeljem magam, mivel én magam voltam az. Szakmai oldalról pedig szintén ki tudom elemezni a helyzetet, így igyekszem mindkét oldalról értékelni a történteket.

Alap koncepció, hogy a konfliktuskezelési folyamat a megelőző intézkedésekkel kezdődik, aminek az első lépése a potenciálisan problémás helyzetek felismerése és az azokra hozott előzetes intézkedések. Nem tudom, hogy ezt állami cigeknél is ismerik-e, de ha megnézzük a Google térképen az állami szolgáltató cégek ügyfélszolgálatainak értékelését, akkor a legtöbb ügyfélszolgálat 2-es alatti értékeléssel bír.

Nézzük az én konkrét esetemet:

A probléma: 

Az előzményekhez tartozik, hogy van egy céges ingatlanom, ami kettő lakásból áll, és amit bérbe adtam. A bérlő, az engedélyemmel, a nevére íratta a közműveket, amiket a bérleti szerződés felmondása, és egy új, céges bérlő beköltözése után, vissza kellett íratnom az én cégem nevére. 

Mivel kettő ingatlanról van szó, függetlenül arról, hogy egy egységként van használva, kettő kérelmet kellet benyújtanom az áramszolgáltatóhoz (ennek a történetnek ők lesznek a főszereplői), a két villanyóra újbóli átíratásához. 

A szolgáltató rövidesen visszaküldött egy szerződést, majd pár hét múlva egyszer csak megjelentek az áramszolgáltató emberei, hogy kikapcsolják az áramot az egyik lakásban, amiről a bérlő tájékoztatott. A dolog előtt teljes értetlenséggel állt mindenki, hiszen minden dokumentum szabályosan be lett adva, a szolgáltató küldött szerződést, valamint számlát, ami be lett fizetve határidőre. 

Eddig tartott az előzménytörténet, most nézzük, meg, hogy az adott problémát hogyan sikerült orvosolni. 

A megoldás 12 lépésben: 

Round 1. 

Jó állampolgárhoz híven azonnal elkezdtem előkeresni az áramszolgáltató elérhetőségét, amit nem könnyített meg az a tény, hogy a velük kötött szerződésen három cég neve is szerepel a szolgáltatói oldalon (MVM, E-ON és ELMŰ Hálózat Kft.). Gondoltam, hogy elindulok a lista tetejéről és azt hívom először, akik kijöttek kikapcsolni az áramot. 

Aki már hívott közműszolgáltató központi hívószámot az életében, az biztosan tudja, hogy ez egyébként sem tartozik a legszívderítőbb dolgok közé és az emberek nagy része már gyomorideggel gondol a hosszú várakozásra, miközben valami zenét kell hallgatni, a végén pedig vagy felveszik, vagy nem, vagy segítenek, vagy nem. 

Nem is ért meglepetésként, hogy így jártam én is. Kb. 15 perc automata utasítások követése (nyomja meg ezt és ezt a gombot), meg zenehallgatás után bontottam a vonalat, mert senki nem vette fel. 

Round 2. 

Ezután hívtam azt a szolgáltatót, aki a szerződés első számú cégeként volt megjelölve (MVM). Itt is végig zongoráztam az automata utasítások szerint a gombokat, mire végre sikerült egy élő emberrel beszélni, aki természetesen nem tudott segíteni, nem tudta megmondani, hogy a szabályosan beadott kérelem ellenére miért kapcsolták ki az áramot és mikor szándékoznak visszakapcsolni. 

Cserébe adott egy tippet, hogy melyik gombokat nyomjam meg, ha még egyszer tárcsázom a központi számot, és akkor eljutok az illetékes személyhez. Jó szándéka jeléül elárulta, hogy ha nem hallgatom végig a bevezető szövegeket, csak megnyomom az általa megadott számokat minden egyes almenüben, akkor lerövidíthetem a várakozási időt. Ez mondjuk, még mindig nem mentett meg attól, hogy újra kelljen telefonálnom, de bizakodva nekiálltam, hogy na most, végre, 15-20 perc helyett akár pár perc alatt eljuthatok az illetékes személyig és megoldhatjuk a fennálló problémát. 

Round 3. 

Így is tettem, hívtam a számot, minden egyes almenüben megnyomtam azt a gombot, amit az előző ügyintéző mondott, majd a végén kapcsoltak egy másik ügyintézőt, aki szinte szóról szóra ugyanazt mondta el, amit előző. Ő sem volt illetékes, de ős is azt mondta, hogy hívjam újra a központi számot és ő is adott egy számsort, hogy milyen gombokat nyomjak meg az almenüben ahhoz, hogy eljussak az illetékeshez. Ezek persze nem ugyanazok a számok voltak, mint amit az előző hölgy adott meg, úgyhogy valószínűsíthető volt, hogy másik ügyintézőhöz fog vezetni. Kezdtem kicsit hülyén érezni magam, de gondoltam, hogy egye fene, ha ez kell a megoldáshoz, akkor meg kell tenni. 

Round 4. 

Újra tárcsáztam a központi számot, újra végig nyomkodtam a megadott almenü pontokat, és megint eljutottam egy ügyintézőhöz, aki csodák, csodája, megint csak nem volt illetékes és tovább próbált passzolni. Ezen a ponton már nem hagytam magam, hanem ragaszkodtam hozzá, hogy találjuk meg azt, hogy miért kapcsolták ki az irodámban az áramot, és hogyan lehet visszacsinálni. A hölgy megkért, hogy várakozzak egy kicsit, amíg ő utánanéz. Ez további 10 perc zenehallgatást jelentett nekem a telefonban. Miután visszatért közölte, hogy ő azt látja, hogy a két beadott kérelemből egyet kötött meg a szolgáltató, a másikat véletlenül nem (!), de ezt csak személyesen tudom elintézni egy olyan MVM ügyfélszolgálaton, ami előtte ELMŰ ügyfélszolgálat volt. 

Ez nem nyújtott sok vigaszt, mert kiderült, hogy a közel egy órányi telefonálgatás után mehetek személyesen ügyet intézni, ráadásul egy olyan ügyfélszolgálatot kell keresnem, ami most MVM, de előtte ELMŰ volt, amiről fogalmam sem volt, hogy hogyan tudom kideríteni, tekintve, hogy egyáltalán nem vagyok naprakész az áramszolgáltatók legújabb üzleti döntéseiről, összeolvadásról, szétválásáról, bekebelezéséről, tulajdonosváltozásáról és semmi egyébről velük kapcsolatban. 

Round 5. 

Nem volt mit tenni, Google térképet ragadtam és kikerestem egy viszonylag közeleső ügyfélszolgálatot, ami elvileg ELMŰ is volt, meg MVM is volt (amiben csak reménykedni tudtam, miután végiggugliztam minkét cég nevét és ügyfélszolgálatait). Másnap reggel az első dolgom volt, hogy odamentem, vittem minden birtokomban levő, az üggyel kapcsolatos dokumentumot, hogy végre pontot tegyünk a dolog végére. 

Eközben az irodában már második napja nem volt áram, a bérlő cég pedig, teljesen jogosan, elég intenzíven érdeklődött, hogy mikor lesz újra áram, mikor tudnak újra dolgozni. 

Az irodába beérve kellemes meglepetésként fogadott, hogy nem kellett sokat várakozni, hamar sorra kerültem. Az ügyintéző hölgynek előadtam töviről hegyire az előző napi történetet, megemlítve a telefonos köröket, amiket futottam. Teljesen megértőnek és segítőkésznek bizonyult, sőt telefonált is valakinek, akinek elmondta, hogy az ő hibájukból került kikapcsolásra az áram és kérte, hogy a visszakapcsolási díjat ne terheljék rám. Ezután megnyugtatólag közölte, hogy minden rendben, most megkötjük az elmaradt szerződést, és 24 órán belül visszakapcsolják az áramot, erről emailt is írt az E-ON-nak, akik illetékességébe tartozik a visszakapcsolás. Arról is tájékoztatott, hogy a 24 óra az egy elméleti időtartam, de számíthatok rá, hogy még aznap menni fognak, különös tekintettel arra, hogy mindez az ő hibájukból történt. 

HURRÁÁÁ!!! 

Teljes lelki nyugalommal távoztam az ügyfélszolgálatról, azt gondolván, hogy mindössze pár órát vettek el az életemből ezzel a kis fiaskóval, viszont sikerül megoldani a helyzetet, így minden rendben. Problémák és félreértések történnek az életben, ez elkerülhetetlen, de a lényeg az, hogy megoldást találjunk rájuk. 

A nap hátralevő részében végig úgy figyeltem a telefonom, mint egy sas, hogy lecsaphassak rá, ha hívnak a szakemberek, hogy jönnének visszakötni az áramot. Egész estig vártam, majd azzal nyugtattam magam, hogy sebaj, majd holnap reggel, hiszen akkor jár le a 24 óra. 

Aztán eltelt a másnap reggel, és a délelőtt is, de semmi. A bérlő már kezdett kissé türelmetlen lenni, amit teljesen mértékben meg tudtam érteni. Én sem jártam örömtáncot. Délutánig volt türelmem várni, majd kezembe vettem a telefont és tárcsáztam az MVM központi számát, ahogy előző nap is. 

És a saga folytatódott... 

Round 6. 

Nagy nehezen sikerült elérnem egy ügyintézőt, aki, meglepetésre, szintén a tegnapi séma szerint dolgozott, azaz közölte, hogy ő nem illetékes, de itt egy számsor, ha ezeket beütöm az egyes almenübe, akkor hipp-hopp megoldódik a problémám, mert elérem azt, akit annyira keresem. Nem tetszett az ötlet, próbáltam az értésére adni, hogy ezeket a köröket már megfutottam, de ő ragaszkodott hozzá, hogy ezt kell tennem, ha a megoldást szeretném. 

Round 7. 

Nem volt mit tenni, újra tárcsáztam, végig nyomkodtam a mágikus számkombinációt, és eljutottam egy ügyintézőhöz, aki az előzőektől eltérően más információt adott. Közölte ugyanis, hogy ő nem tud segíteni, mert nem lát rá a rendszerben az én szerződésemre és ügyszámomra tekintve, hogy azok a másik szolgáltató rendszerében vannak, így nekem nem őket kell hívnom, hanem az E-ON-t, mivel az ő szolgáltatási területükön vagyok én, mint ügyfél. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy tegnap is ezen a számon, ennél a cégnél beszéltem kb. Fél tucat emberrel, de ilyen infót még nem kaptam, hogy nem is ők az illetékesek, sőt a személyes ügyfélszolgálaton még olyan ígéretet is kaptam, hogy 24 órán belül visszakapcsolják az áramot, és elvileg mindent elintéztek, csak éppen nem történt meg. 

A hölgy továbbra is ragaszkodott hozzá, hogy nem ők az illetékes cég, de ad nekem egy, sőt kettő, közvetlen telefonszámot, amin elérem azt, aki segíteni tud. Nem volt mit tenni, megköszöntem a segítségét és nekiálltam az új telefonszámokat elérni. 

Round 8. 

A kettő megadott szám közül az egyiket egyáltalán nem vették fel, pedig 15 percig lógtam a vonalon és hallgattam azt a zenét, amitől szerintem már a legtöbb ember elkezd tikkelni, ha meghallja. 

A második számnál sikerrel jártam (ha annak lehet nevezni), mert felvették, viszont az illető közölte, hogy ő nem illetékes, nem is érti, hogy miért ezt a számot adták meg, én az ELMŰ (!) szolgáltatási területén vagyok, nekem őket kell hívnom. Hiába mondtam neki, hogy nekem E-ON-os fejlécű papírom van a kikapcsolásról, ő ragaszkodott ahhoz, hogy az ELMŰ-vel kell beszélnem és adott egy számot, amin elérhetem őket. Mit volt mit tenni, felhívtam őket is. 

Round 9.  

Ez egy viszonylag gyors kör volt, ha gyorsnak lehet azt nevezni, hogy 15 perc várakozás után letettem a telefont, mert senki nem vette fel. Ekkora már koraeste volt, az irodában már a harmadik napja nem volt áram, én pedig nem voltam boldog csöppet sem. Úgy látszott, hogy senki nem tud segíteni, ahol azt ígérték, hogy igen, az sem történt meg. Gyorsan megnéztem, hogy meddig van nyitva az ügyfélszolgálat és “örömmel” nyugtáztam, hogy este 8-ig, így van még remény. 

Round 10. 

Gyorsan motorra pattantam és beszáguldottam az ügyfélszolgálatra (persze, a KRESZ betartásával), ahol előző nap reggel már jártam. Nem voltak sokan, hamar sorra kerültem, pont az mellett az ügyintéző mellett, akinél előző nap reggel jártam. Előadtam a problémámat, majd kértem őket, hogy nézzenek utána, hogy miért nem történt meg a megígért 24 órán belüli visszakapcsolás. A hölgyek segítőkészek voltak, bár az megütötte a fülemet, amikor azt mondta az egyik a másiknak, hogy ők nem tudják, hogy kit kell felhívni a másik cégnél, azaz az E-ON-nál ilyen esetben. Ez már csak azért is furcsa volt, mert előző nap úgy tűnt, hogy a hölgy ura a helyzetnek, megtalálta a probléma forrását, sőt a megoldást is. Ezek után meglepetésként ért, hogy nem tudják, hogy mi a teendő, nem tudnak kommunikálni egymással a szolgáltatásban résztvevő különböző cégek rendszerei, a dolgozók meg nem tudják, hogy mivel kihez kell fordulniuk. Teljes káosznak tűnt az egész. 

A konklúzió az lett, hogy ők nem tudnak segíteni, nekem kell elmennem az E-ON ügyfélszolgálatra személyesen, de szerencsém van, mert még alig múlt este 7, ők pedig 8-ig nyitva vannak.  

Azt azért a lelkemre kötötték, hogy ha bemegyek, akkor mindenképpen mondjam, hogy kikapcsolt óráról van szó, és ragaszkodjak ahhoz, hogy itt és most legyen elintézve, mert egyébként elküldenek arra hivatkozva, hogy nincs időpontom. Mivel az egyik telefonos beszélgetés során az ügyintéző rákérdezett arra is, hogy van-e bármilyen írásos bizonyítékom arra vonatkozóan, hogy az MVM elismerte a felelősségét és megrendelte az azonnali visszakapcsolást, ráadásul a saját költségén (amim természetesen nem volt), így már rutinos kárvallottként kértem tőlük egy ilyen igazolást. A hölgyek, a GDPR szabályzatot betartva, így a személyes adatokat kitörölve, kinyomtattak egy másolatot arról a levélről, amit előző nap az E-ON-nak küldtek, lepecsételték, aláírták és utamra bocsátottak. Ezzel, valamint két napnyi áramszolgáltatós ügyintézési tapasztalattal felvértezve indultam a következő körre. 

Round 11. 

Az E-ON-hoz érve beigazolódott az MVM-es ügyfélszolgálatosok jóslata, mivel egy unott arcú hölgy már amikor meglátott ennyit mondott “Időpontja van?”. 

Próbáltam udvariasan (ami ezek után kész csoda) elmondani neki, az alapján, amit a lelkemre kötöttek az előző helyen, hogy kikapcsolt villanyóráról van szó, amit ráadásul jogtalanul kapcsoltak ki, én pedig már több, mint két napja járok utána, hogy vissza legyen kapcsolva, amire ígéretet is kaptam, ami persze nem történt meg, így nincs időpontom, de szeretném ezt az ügyet itt és most elintézni. Idő közben előkerült a hölgy férfi kollégája, aki teljes megjelenésében (nem külsőre, hanem verbális és non-verbális kommunikációjával kapcsolatban) már messziről kapott egy egyest. Ennek az egész esettanulmánynak a lényege, hogy rávilágítson az egész rendszer ilyen irányú hiányosságaira, ami akad bőven, de mindezek közül ez az úriember volt az, aki feltette az I-re a pontot. Amikor, zömében problémával kapcsolatban, vélelmezhetően többszöri hiábavaló próbálkozás után, bemegy valaki egy személyes ügyfélszolgálatra, akkor arra vágyik, ami a konfliktuskezelés 1.0-ás alaptétele, hogy az illetőt komolyan vegyék, meghallgassák, és próbáljanak meg segítséget nyújtani abban, hogy megoldást találjon. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindent meg kell tenni, amit az illető kér, mert előfordulhat, hogy nem reális, amit kér, vagy éppen nem az az illetékes, akihez fordult, de semmiképpen nem bölcs dolog azokat gombokat nyomkodni, amivel egy panaszost kihoznak a béketűrésből. Ez a probléma eszkalálódásának a tutibiztos módszere.  

Ezért nem tudtam haragudni a telefonos ügyfélszolgálatosokra sem, mert, bár nem tudtak segíteni, sokszor félre is tájékoztattak, de megtették azt, amit az ő lehetőségük szerint meg tudtak tenni. Szintén ez vonatkozik az MVM személyes ügyfélszolgálatánál is. Nem állták az ember útját biztosági őrök, bár voltak, de segítő szándékkal voltak ott, az ügyintézők sem tudtak mindenben segíteni, de meghallgattak, komolyan vettek, és a lehetőségükhöz képest segítettek Igaz, ez a segítség nem mindig érkezett meg, de emberi oldalról rendben volt a dolog.  

Nos, az E-ON-os biztonsági őr nem ilyen volt. Már a megjelenésében volt valami fölényeskedő, kioktató, akiben nem lát az ember mást, mint akadályt abban, hogy a problémája megoldódjon. Miután becsatlakozott a beszélgetésbe ellentmondást nem tűrően közölte, hogy márpedig itt csak sorszámmal lehet ügyet intézni, és majd jöjjek vissza holnap. Mondtam neki, hogy nem tudok visszajönni holnap, mert egyrészt dolgom van, másrészt pedig napok óta intézem ezt az ügyet, amire már kaptam egy 24 órás ígértet, amit a szolgáltató nem tartott be. Erre az úriember, mint aki egy benzineskannával ólálkodik a bozóttűz körül és alig várja, hogy ráönthesse, cinikusan közölte, hogy 24 óra alatt semmiképpen, mert a visszakapcsolás 4-8 napot vesz igénybe. Természetesen, közöltem, hogy ez számomra elfogadhatatlan és szeretnék beszélni az illetékessel, aki ezt eldöntheti, mert nem gondolom, hogy ez az ő hatásköre. A vita, ahogy ilyen helyzetben szokott (ilyen helyzet alatt pedig azt értem, hogy a problémás helyzetre inkább ráerősítenek, a kommunikációs “gátlók” szinte teljes tárházát felvonultatva) elfajult, és emelt hangnemben folytatódott, amibe már az is beletartozott, hogy a biztonsági őr rendőrökkel fenyegetőzött, ami megint csak nem enyhítette a feszültséget. 

Ezzel egy időben történt egy olyan dolog, ami meglepő volt, rövid távon akár megoldást is nyújthat, hosszú távon viszont egyáltalán nem egy jó taktika a cég részéről. Míg én vitatkoztam az úriemberrel, ragaszkodva ahhoz, hogy itt és most foglalkozzanak az ügyemmel, őszintén bevallva már kíváncsiságból is, hogy meddig mehetek el, és ő ezt hogyan tudja kezelni, addig a kolléganője beszaladt egy ügyfélszolgálati térbe és kihozott nekem egy sorszámot, hogy “Tessék, itt van, 10 perc múlva sorra kerül.”. 

Round 12. 

Az ügyfélszolgálatos egy segítőkész fiatalember volt, aki meghallgatott (probléma kezelés 1.0), komolyan vett (1.1) és nekiállt felgöngyölíteni és megoldani a helyzetet (2.0). 

Miközben ez történt beszélgettünk kicsit és megkérdeztem egy-két dologról, amit nem értettem. 

Elsősorban azt, hogy ha nekem előző reggel megígérték, hogy 24 órán belül visszakapcsolják az áramot, akkor miért nem történt meg. A válasz meglepő volt: Mert az MVM-nek nincs is joga ilyet kérni. Ráadásul az ügyfélszolgálatos, aki az erről szóló emailt átküldte nem is jó címre küldte. Az az osztály, ahová küldte csak a visszakapcsolási díj törlésében volt illetékes, a visszakapcsolásban nem.  

A másik kérdésem arra vonatkozott, hogy miért dobáltak engem a 3 cég között, mindegyik cégnél azt állítva, hogy a másik az illetékes. A konkrét történeteken sz úriember is meglepődött. Elmondása szerint nincs már olyan, hogy ELMŰ, így érthetetlen, hogy miért irányított oda az egyik telefonos ügyfélszolgálat. Próbálta felvázolni a három cég kapcsolatát egymással, de bevallom őszintén, hogy még most sem értem teljesen, de nem is elvárható, hogy minden ügyfél tisztában legyen az állami cégek ügyes-bajos dolgaival és összefonódásaival (nem is biztos, hogy ez bárkinek jó lenne). 

Az E-ON-os szám, amit egy másik telefonos ügyfélszolgálattól kaptam, a vidéki ügyfélszolgálati szám, így ez is érthetetlen, hogy miért azt kaptam meg. 

Szóval, sikerült nagy nehezen az ügyet felgöngyölíteni, itt is alá kellett írnom egy szerződést (ami nem nagyon értettem, mert egyet már aláírtam az MVM-nél, de sebaj, ha ez kell a megoldáshoz, akkor ez kell), és jött az ígéret, hogy nem kell megvárnom a 4-8 napot a visszakapcsolással. 

Érdekes, és ezek után annyira nem meglepő esemény, hogy amíg én az ügyet intéztem a fenti úriemberrel, addig egy újabb panaszost sikerült a balhézás határáig dühítenie a biztonságiőrnek. Az ügyfél kiabálva követelte, hogy ne állja az útját és ne ragadja meg őt az őr, mire az őr kolléganője beszaladt az ügyfélszolgálati térbe, megkérdezte az ügyfélszolgálatosokat, hogy kinek van egy szabad sorszáma, amit aztán odaadott a balhézó ügyfélnek, hogy megnyugtassa és. Ezek szerint a rendszerbe már be volt kódolva az, hogy a balhés ügyfeleket soron kívül kiszolgálják. Ez3k után nem csodálkozom, hogy az egész panaszkezelési rendszer kudarcra van ítélve. 

A konklúzió: 

Foglaljuk össze röviden, hogy mi történt és mi az, ami az egész rendszert egy rémálommá teszi. 

A három cég összeolvadása (vagy a fene tudja milyen szövetség, vagy szerződéses jogviszony, vagy mi a manó van köztük) azt eredményezi, hogy a dolgozóknak fogalmuk sincs, hogy mi történik körülöttük. Nem tudják, hogy miben ki az illetékes, hiába próbálnak segíteni, sokszor nem tudják, hogy hogyan tegyék. A konfliktuskezelés legalapvetőbb, nulladik lépése, hogy a lehetséges problémákra előre felkészülve eljárásokat, szabályzást és megoldásokat dolgozunk ki, az abban résztvevőket pedig megfelelően felkészítjük, oktatjuk. Mint a fenti példa is mutatja, ez itt teljes mértékben hiányzik. 

Az, hogy a cégek közötti rendszerek nem kommunikálnak egymással, vagy legalábbis a dolgozók nem tudják használni, hibalehetőségek tucatjait hordozzák magukban. Ami pedig elromolhat, az el is romlik. 

A megfelelő tájékoztatás hiánya, vagy félretájékoztatás nem segít, hanem csak tovább növeli a frusztrációt. (Rossz telefonszámok megadása, beígért 24 órán belüli visszakapcsolás, ami nem történik meg, stb...) 

A megfelelő kommunikációs és konfliktuskezelési képességek teljes hiánya pedig az addig csak pislákoló lángot nem eloltja, hanem futótűzzé változtatja. Ha valaki nem tud segíteni megoldani a problémát, akkor továbbiakat hozzáadni teljesen feleseges és káros. Nemcsak a másiknak árt vele, hanem saját magának is. Rossz lehet olyan helyen dolgozni, ahol állandan konfliktusba keveredik az ember, amit kezelni sem tud, sőt nagy részét ő maga okozza. Különös tekintettel arra az, ezek szerint bevált és rendszeresen használt, gyakorlatra, hogy ha valakit sikerül kihozni a béketűrésből és balhézni kezd, akkor azonnal soron kívüli kiszolgálásban lesz része.  

A mai világban, amikor mindenről értékelés és vélemény kerül fel az internetre, milyen hamar terjed el annak a híre, hogy az E-ON-nál csak úgy lehet ügyet intézni, hogy össze kell veszni a biztonsági őrökkel? Elárulom: Nagyon hamar elterjed és onnantól kezdve tudatosan így fognak bemenni egyre többen. 

Nem lenne célszerűbb ez helyett megfelelő kommunikációra oktatni a személyzetet, a rendszert pedig úgy átalakítani, hogy legyen lehetőség a valóban sürgős ügyintézésre, balhé nélkül is? Hogy ne olyan akarjon döntést hozni más sorsáról, akinek semmi joga, sem képzettsége nincs erről dönteni. Áram nélkül maradni napokig, főleg jogtalanul, a mai világban egy elég alap szükséglettől fosztja meg az embert. 

A dolog pikantériája, hogy a vita közben átjött az irodaház portáján szolgálatot teljesítő biztonsági őr, aki egy másik cég alkalmazottja volt, és teljesen nyugodtan, az embert megnyugtató hangnemben és racionálisan tudott kommunikálni. Látszott rajta, hogy rutinos, tudja kezelni a kritikus helyzeteket, nem flegma, nem hisztis, nem fenyegetőzik. Egy dologban nem volt igaza, amikor azt mondta, hogy a balhéval nem ér el az ember semmit. Normális esetben így is kéne lennie, itt mégis úgy van kitalálva a rendszer, hogy ez vezet eredményre, ami az egyik legrosszabb szakmai döntés. 

Hogy jól végződjön a történet, másnap délelőtt valóban kijöttek visszakötni az áramot, így csupán csak 3 napig volt áram nélkül az iroda, bár egy órára sem kellett volna így lennie.